Test-herbáriumok: Intergenerációs tudás és emlékezet Charmaine Watkiss rajzaiban

Absztrakt

Charmaine Watkiss (sz. 1964) munkái saját megfogalmazása szerint „emlék-történetek”; életnagyságú rajzai önreprezentációk, de nem önportrék, ahol az alakok inkább vásznak, amelyekre rétegződően viszi fel a különböző afro-karibi és afrikai kultúrák vizuális emlék-lenyomatait, legyenek azok botanikai motívumok, kulturális tárgyak vagy szimbólumok. Felforgató művészi gesztus, ahogyan appropriálja a portré-ábrázolás művészettörténeti hagyományait. Egyfelől rajzaiban a fekete női testek központi alakokká válnak, kitöltik a képteret, szerepük szerint méltóságteljes, hatalommal önnön jogon felruházott (empowered), tudást örző és áthagyományozni képes karakterek. Másodsorban a rajz médiumán keresztül olyan intim és személyes kapcsolódásra és bevonódásra hívja a nézőt, amely többszörösen is a gyógyulás, a traumatikus múlttal való szembenézés és megbékélés tereit teremti meg. A gyakran egy képi térben megjelenő megsokszorozott alakok az intergenerációs tudást és emlékeket hivatottak leképezni, ahogyan anyáról lányra hagyományozódnak azok a kulturális tudás-tartalmak, amelyek a transzatlanti rabszolga-kereskedelem és a kolonizáció miatt szükségszerűen sérültek, elvesztek vagy kitörlődtek. Watkiss herba-test ábrázolásaival egy olyan felszabadító vizuális nyelvet teremt, amelyik egyszerre szól az ellenállás regisztereiben, miközben a diaszpóra-létre jellemző történelmi diszkontinuitásra és gyökértelenségre igyekszik gyógyírként szolgálni.