Guruló változás. Kerékpáros kószáló(nő)k a nagyvárosban

Absztrakt

A kószálás, mint kulturális toposz a 19. század közepén született, a városi modernitás kontextusában. Baudelaire flâneur-figuráját Walter Benjamin emelte ki eredeti narratívájából, és tette a modernitás egyik kulcsfigurájává. Írásaik nyomán jelentős irodalom jött létre a flâneur alakját elemezve, s gendertudományos szempontok mentén egyre több figyelmet kapott a flâneuse is. A kószáló kritikus megfigyelő a városban, s nem mellékesen modern városi fogyasztó is. E toposz alapján jött létre a ‘velo flâneur’ vagy ‘cycleur’, aki már a 19-20. század fordulóján kétkeréken járta a várost, és azóta is fontos alakítója a városképnek. A kerékpáros ember és gép összeépítése: az organikus motor mechanikus szerkezetet hajt. A kerékpáros megváltoztatja a város életterét, sebességét, hatással van nemcsak a közlekedés infrastruktúrájának kiépülésére, szabályozására, a forgalom megszervezésére, de a ruhadivat alakulására, a nemek közti egyenlőség kérdésére, sőt, a városlakó identitásának alakítására is. A kerékpáros a változás előmozdítója, mozgásban van és mozgatja maga körül a várost. A városi kerékpáros státusza hasonlít más kisebbségi csoportokéhoz: gyakran alacsony presztízzsel bír, a rendszert, melynek fokozatosan ágens részévé válik nem az ő nézőpontjából alkották, így számára a kialakított rend némiképp idegen, s ő folytonos transzgresszióra kényszerül. Tanulmányomban elsősorban századfordulón született magyar szépirodalmi szövegek és publicisztika alapján vizsgálom, hogyan alakul (ki) a városi kerékpáros, mint kószáló identitásképe, milyen attribútumokkal ruházzák fel, mi jellemzi a róla való beszédmódot, s hogyan viszonyul mindez napjaink kerékpáros-képéhez, mit alakított át és hogyan a kerékpáros kószáló megjelenése, milyen gender vonatkozásai vannak fejlődéstörténetének.