Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat

Az egyiptomi muszlim nők oktatásának problémája a 19-20. század fordulóján: Qasim Amin The Liberation of Women [A nők felszabadítása] (1899) és The New Woman [Az új nő] (1900)

2025-01-09T17:19:16+01:00

Qasim Amin (1863-1908) a modern Egyiptom történetének egyik legvitatottabb gondolkodója. A Nahda gondolkodók második generációjához tartozik, akik számára a hagyomány és a modernitás viszonya komplex kérdéseket vetett fel. A modernitás kihívásaival szembesülve a hitelesség keresése érdekében újravizsgálják a múltat. Az 1899-ben megjelent The Liberation of Women (A nők felszabadítása) és az 1900-ban publikált The New Woman (Az új nő) című két könyvében a nők lehetséges szerepét gondolja át a formálódó egyiptomi nemzetben, egy olyan társadalomban, amely független nemzetként készül belépni a modernizmus kapitalista világrendszerbe. Racionális, távolságtartó perspektívát használ az egyiptomi nők viselkedésének elemzésére, hogy újradefiniálja a közösségen belüli társadalmi létüket, ami azzal is jár, hogy korábbi szerepüket negatívan láttatja, értéktelennek és aljasnak konstruálja az ’egyiptomi nőt’. Ezzel párhuzamosan a nőiség nyugati normáit nemcsak kívánatosnak, hanem a nemzeti fejlődés legbiztosabb és egyetlen útjának állítja be. Az újjáalakulás elérésének Oasim által elgondolt eszköze az oktatás, amely az ő megfogalmazásában egy sajátos „nemesítési” folyamatot ír elő, ami olyan „művelt” egyiptomi nőt hozna létre, aki értékeiben közelebb állna az ’egyiptomi férfi’-hez. Quasim, elképzelése szerint, így végső soron a korabeli nyugati társadalommal egyenrangú nemzet jöhetne létre.

Figyelő

2025-01-09T18:36:34+01:00

A társdalmi nemek tudománya kutatása szempontjából releváns hírek.

Radvánszky, Anikó, Timár, Andrea, (szerk.). Inklinációk. Kortárs női filozófia. Helikon 2023/2 [Folyóiratszemle]

2025-01-09T18:16:45+01:00

Radvánszky, Anikó, Timár, Andrea, (szerk.). Inklinációk. Kortárs női filozófia. Helikon. Irodalom- és Kultúratudományi Szemle. 2023/2. 364 oldal.

Széplaky Gerda: Sem isten, sem állat (Budapest: Prae, 2023 -- könyvszemle)

2025-01-09T18:28:54+01:00

Széplaky, Gerda. 2023. Sem isten, sem állat: Fejezetek az áldozati kultúra dekonstrukciójából. Budapest: Prae, 2023. 327 oldal. ISBN 9786156199959.

Visszatekintés: Feminista irodalmi perspektívák egykor – és most?

2025-01-08T11:23:42+01:00

A tanulmány a szerző 2023-as Kaffka Margit-díjának átvétele alkalmából írott visszatekintés a feminista irodalomtudomány 2014-et megelőző hazai helyzetére, valamint ezen helyzet összevetése a jelenlegivel. Azt vizsgálja mi változott a 20-21. század fordulóján a magyar irodalmi szövegekkel való foglalkozás meghatározó módjaiban, illetve a kortárs magyar irodalmi közegben a feminista projektekhez és perspektívákhoz való viszonyulásban a kilencvenes évek óta, azon belül is elsősorban azon a területen, amelyet a legutóbbi időkig az ún. antipolitikai diszkurzus dominált. A 2014-et megelőző és a jelenlegi állapotok különbségeit három szempont szerint vizsgálja. (1) Az ún. antipolitikai diszkurzus meghatározó szerepe a magyar irodalomtudományban; ezen diszkurzus előfeltevéseinek szerepe, a feminista szakmai megszólalásokban. (2) A két korszakban rendelkezésre álló közéleti feminizmus-konstrukciók különbsége, és azok funkciója a korabeli irodalomértelmezői munkákban. (3) A feminista és női szerzőknek a fontos irodalmi és irodalomtudományos fórumokra való bejutásának lehetősége a korábbi ún. „folyóirat-alapú” magyar irodalmi kultúrában, illetve a jelent meghatározó, ún. online figyelemgazdaságban.

Interszekcionális diszkrimináció és ellenállás Mihaela Dragan (A n)ő beszél című monodrámájában

2025-01-08T11:35:46+01:00

Jelen tanulmány a roma nőkkel szemben támasztott korai házasság, az általuk elviselt családon belüli erőszak, valamint a többségi társadalom cigányellenességének problémáit elemzi Mihaela Dragan (A n)ő beszél című monodrámájában. Dragan darabja a kortárs roma színház lényeges állomása, mely a szerző által készített interjúk alapján készült. Dragan nemcsak hiteles képet igyekszik nyújtani a Romániában élő roma nők helyzetéről, de lehetőséget teremt arra is, hogy a drámák történetmesélő ereje révén a megjelenő hősök dilemmái és döntései az egyénileg megtapasztalható szabadság módozatai lehessenek.

Guruló változás. Kerékpáros kószáló(nő)k a nagyvárosban

2025-01-09T15:18:38+01:00

A kószálás, mint kulturális toposz a 19. század közepén született, a városi modernitás kontextusában. Baudelaire flâneur-figuráját Walter Benjamin emelte ki eredeti narratívájából, és tette a modernitás egyik kulcsfigurájává. Írásaik nyomán jelentős irodalom jött létre a flâneur alakját elemezve, s gendertudományos szempontok mentén egyre több figyelmet kapott a flâneuse is. A kószáló kritikus megfigyelő a városban, s nem mellékesen modern városi fogyasztó is. E toposz alapján jött létre a ‘velo flâneur’ vagy ‘cycleur’, aki már a 19-20. század fordulóján kétkeréken járta a várost, és azóta is fontos alakítója a városképnek. A kerékpáros ember és gép összeépítése: az organikus motor mechanikus szerkezetet hajt. A kerékpáros megváltoztatja a város életterét, sebességét, hatással van nemcsak a közlekedés infrastruktúrájának kiépülésére, szabályozására, a forgalom megszervezésére, de a ruhadivat alakulására, a nemek közti egyenlőség kérdésére, sőt, a városlakó identitásának alakítására is. A kerékpáros a változás előmozdítója, mozgásban van és mozgatja maga körül a várost. A városi kerékpáros státusza hasonlít más kisebbségi csoportokéhoz: gyakran alacsony presztízzsel bír, a rendszert, melynek fokozatosan ágens részévé válik nem az ő nézőpontjából alkották, így számára a kialakított rend némiképp idegen, s ő folytonos transzgresszióra kényszerül. Tanulmányomban elsősorban századfordulón született magyar szépirodalmi szövegek és publicisztika alapján vizsgálom, hogyan alakul (ki) a városi kerékpáros, mint kószáló identitásképe, milyen attribútumokkal ruházzák fel, mi jellemzi a róla való beszédmódot, s hogyan viszonyul mindez napjaink kerékpáros-képéhez, mit alakított át és hogyan a kerékpáros kószáló megjelenése, milyen gender vonatkozásai vannak fejlődéstörténetének.

Kortárs női körkép – A magyar nőirodalom utóbbi másfél évtizedéről (2008−2023)

2025-01-09T15:55:23+01:00

A női irodalom napjainkban, lassan harminc évvel a feminista irodalomkritika fogalmának hazai helyfoglalása után is vitatott és óvatosan kezelt fogalom. Németh Zoltán 2012-ben egy új kánon, a női irodalom alakulástörténetéről és helykereséséről ír, s bár egyre több elismert női alkotót tart számon a kortárs kritika ennek a kánonnak mintha csak nyomait látnánk. Dolgozatomban az elmúlt tizenhat év főbb kérdései, vitaindító szövegei és eseményei nyomán keresem ennek a kettősségnek a miértjét a női irodalom kétirányú, fogalmi és irodalomszociológiai megközelítésén keresztül. Kutatásom ez utóbbi része tartalmazza a Litera online folyóirat Kritikarovatának 2008−2023 közötti vizsgálatát. Itt a női szerzők láthatóságának komponensei közül a kritika figyelmének működését, s az itt recenzált szövegekhez kapcsolódóan műfaji és tematikus összefüggéseket vizsgáltam.

Test-herbáriumok: Intergenerációs tudás és emlékezet Charmaine Watkiss rajzaiban

2025-01-09T16:09:00+01:00

Charmaine Watkiss (sz. 1964) munkái saját megfogalmazása szerint „emlék-történetek”; életnagyságú rajzai önreprezentációk, de nem önportrék, ahol az alakok inkább vásznak, amelyekre rétegződően viszi fel a különböző afro-karibi és afrikai kultúrák vizuális emlék-lenyomatait, legyenek azok botanikai motívumok, kulturális tárgyak vagy szimbólumok. Felforgató művészi gesztus, ahogyan appropriálja a portré-ábrázolás művészettörténeti hagyományait. Egyfelől rajzaiban a fekete női testek központi alakokká válnak, kitöltik a képteret, szerepük szerint méltóságteljes, hatalommal önnön jogon felruházott (empowered), tudást örző és áthagyományozni képes karakterek. Másodsorban a rajz médiumán keresztül olyan intim és személyes kapcsolódásra és bevonódásra hívja a nézőt, amely többszörösen is a gyógyulás, a traumatikus múlttal való szembenézés és megbékélés tereit teremti meg. A gyakran egy képi térben megjelenő megsokszorozott alakok az intergenerációs tudást és emlékeket hivatottak leképezni, ahogyan anyáról lányra hagyományozódnak azok a kulturális tudás-tartalmak, amelyek a transzatlanti rabszolga-kereskedelem és a kolonizáció miatt szükségszerűen sérültek, elvesztek vagy kitörlődtek. Watkiss herba-test ábrázolásaival egy olyan felszabadító vizuális nyelvet teremt, amelyik egyszerre szól az ellenállás regisztereiben, miközben a diaszpóra-létre jellemző történelmi diszkontinuitásra és gyökértelenségre igyekszik gyógyírként szolgálni.

Generációk párbeszéde 2

2025-01-09T16:20:27+01:00

Előszó

2025-01-09T18:44:14+01:00