Anne Frank első naplókötete mint performatív bricolage

Absztrakt

Anne Frank naplója a Biblia mellett a világon legnagyobb példányszámban elkelt könyv. Meglepő adat egy holland nyelven íródott művel kapcsolatban, de nem annyira meglepő a holocaust transznacionális kontextusában. Anne Frank naplója volt az egyik legkorábban, 1947-ben megjelent tanúságtétel. Gyakorlatilag a világ összes nyelvére lefordították. Kevésbé köztudott, hogy a naplónak több változata létezik: először maga Anne írta újra naplójának egy részét, halála után édesapja, Otto Frank szerkesztette újra a könyvalakban történő kiadáshoz, majd e különböző változatokat összedolgozva adják ki a naplót a könyvkiadók mind a mai napig.

Tanulmányomban a kockás fedelű naplókönyv első, a-verziójával foglalkozom, mely 1942. június 12-étől 1942. december 5-ig tart. A 2021-ben digitalizált naplónak ez a része tele van különböző írásképekkel, leragasztásokkal, betoldásokkal, fényképekkel, kommentárokkal, önértelmezési kísérletekkel. Ezek tanulmányozása nyomán arra a megállapításra jutottam, hogy a kockás fedelű napló nemcsak tartalmilag képvisel felbecsülhetetlen értéket, hanem a lapjain feltárulkozó vizuális forma miatt is. Állításom szerint a napló ezen része képzőművészeti műtárgyként, kollázsként is értelmezhető. Annes saját emlékeiből, levelekből, családi dokumentumokból, az írásmód váltogatásából mintegy bricolage-ként barkácsolja össze élethelyzetének történelmi, társadalmi, nemi, etnikai vonatkozásait. A napló képileg is megfogalmazza a szélsőséges történelmi helyzetbe kényszerült kiskamasz pszichoszociális fejlődésének állomásait. Ennek eredményeként egy performatív portré rajzolódik ki: a német zsidó menekültről, aki a háború után holland állampolgárrá és íróvá szeretne válni, a kamaszodó lány  szexualitásáról és női mivoltának tudatosodásáról, a bujkálásról mint a külső és belső ellenállás formájáról, a traumákhoz, a természethez, a politikához, a családtagokhoz és a többi bujkálóhoz valamint az ahhoz a térhez való  viszonyról, amely a bujkálást lehetővé teszi. Mindezek a folyamatok  állandó mozgásban vannak, egymással játékba lépnek és együttesen a határátlépések, a lázadás és a szabadság irányába mutatnak.